Na,de nem húzom az időt még tovább.Akkor itt a 3.feji.
Jó olvasást!
(3. fejezet, Carrie szemszöge)
Szerencsére már visszafelé tartunk Ashleyvel és mindent megvett, amit akart. Egyszerűen nem lehet elmenni vele vásárolni. Egy hülye nadrág miatt legalább 20 üzletbe bementünk, mert ő elfelejtette, hogy hol látta múlt héten.
- Carrie figyelsz te rám?
- Persze, mit is mondtál?
- Hát arról fecsegtem itt 10 perce, hogy leraklak a plazanál és én elmegyek még vásárolgatni, és amikor végeztem visszajövök értettek.
- Felőlem. De mit nem vettél még meg?
- Pár cipőt is kéne vennem meg ruhából sem ártana egy két cucc.
- Aha.Értem.
Még legalább fél óra volt vissza az útból azt csöndbe töltöttük, igaz a rádió akkor is szólt. Mikor meg érkeztünk Ashley gyors keresett egy parkoló helyett.
- Szia - köszöntem el tőle majd ki szálltam a kocsiból.
- Szia. Majd akkor, 6-kor jövök.
- Oké.
Becsuktam a kocsi ajtót és elindultam a lépcső felé. Épp, hogy beértem a boltba 3 előtt. Gyors lejelentkeztem és mentem hátra Melindához.
- Hello - köszöntem.
- Hali. Na, mit vásároltál?
- Cipőket meg egy két nyári cuccot vettem.
- Az jó. Nekem is kéne már vennem nyári ruhákat.
- Társulj Ashley-hez, ő mindenben benne van, ami a vásárlás körbe tartozik. De most gyorsan elmegyek, veszek egy kávét az automatánál.
-Oké megjegyeztem – nevetett fel - Nekem is hoznál egy kávét amúgy? - kérdezte Melinda.
- Persze – mondtam és már el is viharoztam az automatához.
Gyors beütöttem a gépnek egy tejes kávét nekem és egy jó erős feketekávét pedig Melindának. Nem értem mit szeret a feketekávéban, ami ilyen, méreg erős. Legalábbis nekem az, de ő csak nevetni szokott rajtam.
- Itt is van – mondtam majd át nyújtottam Melindának a gőzölgő csodát.
- Köszi – és már is szürcsölni kezdte az italt.
- Nincs mit.
- Carrie! - kiabálta a nevem a főnök.
- Igen?
- Fél óra múlva megjönnek az áruk, kérlek, menj, ki vedd át majd tőlük és pakoljátok ki a csajokkal a rucikat.
- Oké.
Visszamentem Melinda mellé, aki épp egy vevőnek segített. A nő nem akarta megérteni, hogy nincs 135-ös méretben halásznadrágunk és fél óra múlva jön csak meg az áru,de ő mindenképp most akart venni. Melindán látszott, hogy mindjárt kikészül.
- Elnézést az megfelel önnek, ha most megnézem a raktáron, hogy van-e 135-ös nadrág?
- Igen, Nagyon köszönöm.
- Szívesen és milyen színűt keressek?
- Valami lányosat, kéket, rózsaszínt, lilát inkább.
- Rendben.
Melinda oda súgta nekem, hogy köszönöm én meg rámosolyogtam. Amint beléptem a raktárba az úgy nézett ki, mint egy csatatér. Minden polcon rumli volt. A pólók, nadrágok, pulcsik egy helyre voltak bedobálva. Egyszer itt is rendezni kéne a ruhákat. Szerencsére a méretek még nem voltak összekeverve.Miközben kutakodtam valami hangot halottam a raktár vége felől. Először nem foglalkoztam vele hátha nem onnan jön.Aztán még egyszer halottam, de most nevetéseket. A végén még dili házba kerülök, hogy hangokat hallok. Hamar találtam nadrágot, lila színben, aminek nagyon örültem és legalább a vevő is megnyugszik. Elindultam az ajtó felé, amikor megint halottam a nevetést. Visszafordultam és végig néztem a sorokat. A harmadik sorban megtaláltam az egyik kezdő csajt egy sráccal és épp nagyon el voltak foglalva. Hirtelen meg sem tudtam szólalni.
- Khmm – köhögtem szándékosan.
A csaj egyből felnézett, de a fiú még mindig a csaj mellével volt elfoglalva. A fiú is észrevett pár másodperc után és gyors felkapta a ruhát a csajjal együtt.
- Kérlek, ne mond meg a főnöknek - könyörgött a csaj.
- Muszáj lesz megmondanom ö... – nem jutott eszembe a csaj neve így kérdően felhúztam szemöldököm.
- Lisa úgy hívnak.
- Oké. Lisa ezt muszáj elmondanom mivel jövő héten már amúgy is én leszek a főnök szóval így vagy úgy kirúgnak. Bocsáss meg, de nem tehetek mást.
- Értem – hajtotta le a lány fejét.
- Nagyon sajnálom. A srácot meg juttasd ki valahogy.
Gyors kiszaladtam a raktárból és visszamentem Melindához meg a nőhöz.
- Tessék. Csak lila színben találtam.
- Nagyon köszönöm.
- Szívesen.
- Melinda be kell mennem a főnökhöz majd, jövök.
- Oké, de miért?
- Majd elmondom később – kiabáltam vissza neki (és már ott sem voltam).
Mikor oda értem az ajtóhoz kopogtam kétszer mire azt mondta, hogy:
- Tessék.
- Nem zavarok?
- Nem, dehogy. Mi a baj? Olyan sápadt az arcod – mondta a főnököm majd a szék felé mutatva helyet foglaltam.
- Bent voltam a raktárban és zajokat halottam.
- Lehet, hogy valami csöpögött - mondta.
- Nem, ez nem az volt – ráztam meg fejem
- Akkor?
- Lisa a barátjával… a raktárban – célozgattam finoman.
- Mi? Ezt nem hiszem el. Még csak most vettem fel, de már ide hordja a barátját. Azonnal behívatom és kirúgom. Köszönöm, hogy szóltál.
Csak bólintottam egyet.
- Szeretnék kérni valamit.
- Mond csak.
- Kaphatnák szabad napot holnaptól egész hétre?
- Nem tudom, ma van szerda. Akkor csütörtök, péntek, szombat kéne valaki másnak helyettesítenie. Majd valahogy megoldjuk. Menj csak.
- Nagyon köszönöm.
Visszasétáltam Melindához, amikor eszembe jutott, hogy áru jön és szólnom kell a csajoknak. Gyors előkapartam a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő.
- Mi a baj Carrie? - kérdezte Mell.
- Semmi csak áru érkezik és 1 perc múlva ki kell érnem a hátsó bejárathoz és nem szóltam a csajoknak.
- Menj, csak majd én szólok a csajoknak - mosolygott rám.
- Jaj, köszi, Mell.
- Szívesen.
Hátra mentem a bejárathoz épp, hogy kiestem az ajtón majdnem fellöktem a srácot a dobozokkal, majdnem szívrohamot kaptam, hogy valami baja esett.
- Jaj, nagyon sajnálom.
- Ö semmi baj meg vagyok - mondta a srác.
- Ennek örülök, de nagyon röstellem, hogy fellöktelek.
- Semmi baj - nevetett rám.
Most vettem észre, hogy milyen helyes és olyan, mint egy álom pasi. Igaz fehér ló nélkül, de a fehér autó is megteszi most.
- Itt írd alá és akkor készen is leszünk. A pénzt meg majd a főnököddel elintézem, ha behordtam a dobozokat.
- Oké. Majd elkísérlek az irodához.
Gyors oda firkantottam a nevem.
- Köszi - mosolygott még egyszer rám.
Na, jó ezt most kell befejeznem, nekem ott van Chad. Aki aranyos vicces kedves és szeretjük egymást. Bár én már sokat gondolkodtam rajta, hogy elköltözünk egy kisebb házba. De komolyan arról még nem beszéltem Chaddel. Viszont ő szeretne kisbabát, de az úgy nem megy, hogy együtt lakunk a többiekkel. El kéne adni a házat és harmadolnánk az összeget. Ezt majd a csajokkal meg kell beszélni,mert ők ragaszkodnak inkább a házhoz.
- Akkor oda kísérsz?
- Aha. Itt befordulsz jobbra és az-az iroda - mutattam a hosszú folyósóra.
Épp el akartam indulni Melindához, de ő megelőzött. Bementünk a raktárba ahol külön pakolta a srác a felnőtt a gyerek és a bébi ruhákat. Én elmentem az egyik új csajjal azt hiszem Sandrának hívták. Melinda meg Susannal ment el.
- Melinda, Susan ti a felnőtt ruhákat vigyétek.
- Mi meg Sandrával a gyerek és bébi ruhákat rakjuk ki.
- Oké.
Gyorsan felrakosgattuk a kis tologatós járművünkre.
- Carrie én nem tudok árazni - panaszkodott Susan.
- Nem baj. Majd én árazok te meg rakod a ruhákat. Elmegyek, az árlistáért addig te hozd ki a raktárból a vállfákat.
- Mennyit hozzak?
- Az őszeset.
Remélem, hamar ki tudjuk rakni a ruhákat, mert nincs most semmi kedvem estig itt maradni. Bár ahogy elnézem még holnap is ezeket a ruhákat fogjuk pakolni. De szerencsére kaptam szabit holnapra és nem kell bejönnöm. Jaj, de jó aludhatok sokáig.
- Ennyit találtam.
- Bőven elég lesz - mosolyogtam Sandrára.
Gyors leáraztam az összes ruhát, ami legalább két órába tartott, de nem unatkoztunk, mert a rádiót hallgattuk, amin sokat röhögtünk is. Mikor végeztem az árazással segítettem vállfára tenni a ruhákat és felakasztottuk. Amit meg össze kellett hajtani azt meg lepasszoltam Sandrának. Utálok hajtogatni ilyen sok ruhát. Főleg,hogy nem is tudok szépen összehajtani egy pólót sem.
- Áh, mindjárt leszakad a derekam - nyavalygott Sandra.
- Hát még mi lesz veletek holnap, amikor még a háromnegyede vissza van ennek a mennyiségnek.
- Miért te holnap nem jössz?
- Nem. Kértem szabit.
- Jaj, de jó neked. Aludhatsz jó sokáig.
- Hát igen.
Gyors visszatoltam a többi cuccot a raktárba és mire visszaértem szerencsére lejárt a munkaidőm. Felkaptam a kistáskám és letettem a pultnál a névjegykártyám és rohantam le Haydenhez.
- Mi tartott eddig? - kérdezte.
- Új árut hoztak és ki kellett pakolnunk.
- Ja, értem. Na, menjünk,mert 10 perce írta Ash,hogy 2 perc múlva itt lesz.
- Hát akkor meg fog ölni engem.
Ash már a plaza ajtajában toporgott és mérgelődött rajtunk.
- Bocsi, csak ki kellett pakolnunk az árut.
- Oké, mindegy nem érdekes.
Szerencsére hazafelé nem volt akkora dugó, mint a múlt héten. Így is fél óra alatt értünk haza és ez idő alatt az eső is elkezdett esni. Mire ránéztem az órára mér 7 óra volt. A fiúk biztos nagyon éhesek már és a főzés ma rám jutott. Sok mindent nem tudok főzni mivel, nincs otthon alapanyag. Remek. Legalább most Ash dörmögését is hallgathatom, hogy eddig várt rám és a fiúk nyafogását is, hogy nem volt rendes vacsora. Majd legfeljebb elmegyünk, egy étterembe a fiúk úgyis bírják sokáig, nekünk meg holnap nem kell mennünk, dolgozni. Bár ebbe Hayden nem menne bele ő nem az a típus aki megkönnyítené a dolgunkat, bár Kevin sem egyszerű ember.
Szerencsére már visszafelé tartunk Ashleyvel és mindent megvett, amit akart. Egyszerűen nem lehet elmenni vele vásárolni. Egy hülye nadrág miatt legalább 20 üzletbe bementünk, mert ő elfelejtette, hogy hol látta múlt héten.
- Carrie figyelsz te rám?
- Persze, mit is mondtál?
- Hát arról fecsegtem itt 10 perce, hogy leraklak a plazanál és én elmegyek még vásárolgatni, és amikor végeztem visszajövök értettek.
- Felőlem. De mit nem vettél még meg?
- Pár cipőt is kéne vennem meg ruhából sem ártana egy két cucc.
- Aha.Értem.
Még legalább fél óra volt vissza az útból azt csöndbe töltöttük, igaz a rádió akkor is szólt. Mikor meg érkeztünk Ashley gyors keresett egy parkoló helyett.
- Szia - köszöntem el tőle majd ki szálltam a kocsiból.
- Szia. Majd akkor, 6-kor jövök.
- Oké.
Becsuktam a kocsi ajtót és elindultam a lépcső felé. Épp, hogy beértem a boltba 3 előtt. Gyors lejelentkeztem és mentem hátra Melindához.
- Hello - köszöntem.
- Hali. Na, mit vásároltál?
- Cipőket meg egy két nyári cuccot vettem.
- Az jó. Nekem is kéne már vennem nyári ruhákat.
- Társulj Ashley-hez, ő mindenben benne van, ami a vásárlás körbe tartozik. De most gyorsan elmegyek, veszek egy kávét az automatánál.
-Oké megjegyeztem – nevetett fel - Nekem is hoznál egy kávét amúgy? - kérdezte Melinda.
- Persze – mondtam és már el is viharoztam az automatához.
Gyors beütöttem a gépnek egy tejes kávét nekem és egy jó erős feketekávét pedig Melindának. Nem értem mit szeret a feketekávéban, ami ilyen, méreg erős. Legalábbis nekem az, de ő csak nevetni szokott rajtam.
- Itt is van – mondtam majd át nyújtottam Melindának a gőzölgő csodát.
- Köszi – és már is szürcsölni kezdte az italt.
- Nincs mit.
- Carrie! - kiabálta a nevem a főnök.
- Igen?
- Fél óra múlva megjönnek az áruk, kérlek, menj, ki vedd át majd tőlük és pakoljátok ki a csajokkal a rucikat.
- Oké.
Visszamentem Melinda mellé, aki épp egy vevőnek segített. A nő nem akarta megérteni, hogy nincs 135-ös méretben halásznadrágunk és fél óra múlva jön csak meg az áru,de ő mindenképp most akart venni. Melindán látszott, hogy mindjárt kikészül.
- Elnézést az megfelel önnek, ha most megnézem a raktáron, hogy van-e 135-ös nadrág?
- Igen, Nagyon köszönöm.
- Szívesen és milyen színűt keressek?
- Valami lányosat, kéket, rózsaszínt, lilát inkább.
- Rendben.
Melinda oda súgta nekem, hogy köszönöm én meg rámosolyogtam. Amint beléptem a raktárba az úgy nézett ki, mint egy csatatér. Minden polcon rumli volt. A pólók, nadrágok, pulcsik egy helyre voltak bedobálva. Egyszer itt is rendezni kéne a ruhákat. Szerencsére a méretek még nem voltak összekeverve.Miközben kutakodtam valami hangot halottam a raktár vége felől. Először nem foglalkoztam vele hátha nem onnan jön.Aztán még egyszer halottam, de most nevetéseket. A végén még dili házba kerülök, hogy hangokat hallok. Hamar találtam nadrágot, lila színben, aminek nagyon örültem és legalább a vevő is megnyugszik. Elindultam az ajtó felé, amikor megint halottam a nevetést. Visszafordultam és végig néztem a sorokat. A harmadik sorban megtaláltam az egyik kezdő csajt egy sráccal és épp nagyon el voltak foglalva. Hirtelen meg sem tudtam szólalni.
- Khmm – köhögtem szándékosan.
A csaj egyből felnézett, de a fiú még mindig a csaj mellével volt elfoglalva. A fiú is észrevett pár másodperc után és gyors felkapta a ruhát a csajjal együtt.
- Kérlek, ne mond meg a főnöknek - könyörgött a csaj.
- Muszáj lesz megmondanom ö... – nem jutott eszembe a csaj neve így kérdően felhúztam szemöldököm.
- Lisa úgy hívnak.
- Oké. Lisa ezt muszáj elmondanom mivel jövő héten már amúgy is én leszek a főnök szóval így vagy úgy kirúgnak. Bocsáss meg, de nem tehetek mást.
- Értem – hajtotta le a lány fejét.
- Nagyon sajnálom. A srácot meg juttasd ki valahogy.
Gyors kiszaladtam a raktárból és visszamentem Melindához meg a nőhöz.
- Tessék. Csak lila színben találtam.
- Nagyon köszönöm.
- Szívesen.
- Melinda be kell mennem a főnökhöz majd, jövök.
- Oké, de miért?
- Majd elmondom később – kiabáltam vissza neki (és már ott sem voltam).
Mikor oda értem az ajtóhoz kopogtam kétszer mire azt mondta, hogy:
- Tessék.
- Nem zavarok?
- Nem, dehogy. Mi a baj? Olyan sápadt az arcod – mondta a főnököm majd a szék felé mutatva helyet foglaltam.
- Bent voltam a raktárban és zajokat halottam.
- Lehet, hogy valami csöpögött - mondta.
- Nem, ez nem az volt – ráztam meg fejem
- Akkor?
- Lisa a barátjával… a raktárban – célozgattam finoman.
- Mi? Ezt nem hiszem el. Még csak most vettem fel, de már ide hordja a barátját. Azonnal behívatom és kirúgom. Köszönöm, hogy szóltál.
Csak bólintottam egyet.
- Szeretnék kérni valamit.
- Mond csak.
- Kaphatnák szabad napot holnaptól egész hétre?
- Nem tudom, ma van szerda. Akkor csütörtök, péntek, szombat kéne valaki másnak helyettesítenie. Majd valahogy megoldjuk. Menj csak.
- Nagyon köszönöm.
Visszasétáltam Melindához, amikor eszembe jutott, hogy áru jön és szólnom kell a csajoknak. Gyors előkapartam a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő.
- Mi a baj Carrie? - kérdezte Mell.
- Semmi csak áru érkezik és 1 perc múlva ki kell érnem a hátsó bejárathoz és nem szóltam a csajoknak.
- Menj, csak majd én szólok a csajoknak - mosolygott rám.
- Jaj, köszi, Mell.
- Szívesen.
Hátra mentem a bejárathoz épp, hogy kiestem az ajtón majdnem fellöktem a srácot a dobozokkal, majdnem szívrohamot kaptam, hogy valami baja esett.
- Jaj, nagyon sajnálom.
- Ö semmi baj meg vagyok - mondta a srác.
- Ennek örülök, de nagyon röstellem, hogy fellöktelek.
- Semmi baj - nevetett rám.
Most vettem észre, hogy milyen helyes és olyan, mint egy álom pasi. Igaz fehér ló nélkül, de a fehér autó is megteszi most.
- Itt írd alá és akkor készen is leszünk. A pénzt meg majd a főnököddel elintézem, ha behordtam a dobozokat.
- Oké. Majd elkísérlek az irodához.
Gyors oda firkantottam a nevem.
- Köszi - mosolygott még egyszer rám.
Na, jó ezt most kell befejeznem, nekem ott van Chad. Aki aranyos vicces kedves és szeretjük egymást. Bár én már sokat gondolkodtam rajta, hogy elköltözünk egy kisebb házba. De komolyan arról még nem beszéltem Chaddel. Viszont ő szeretne kisbabát, de az úgy nem megy, hogy együtt lakunk a többiekkel. El kéne adni a házat és harmadolnánk az összeget. Ezt majd a csajokkal meg kell beszélni,mert ők ragaszkodnak inkább a házhoz.
- Akkor oda kísérsz?
- Aha. Itt befordulsz jobbra és az-az iroda - mutattam a hosszú folyósóra.
Épp el akartam indulni Melindához, de ő megelőzött. Bementünk a raktárba ahol külön pakolta a srác a felnőtt a gyerek és a bébi ruhákat. Én elmentem az egyik új csajjal azt hiszem Sandrának hívták. Melinda meg Susannal ment el.
- Melinda, Susan ti a felnőtt ruhákat vigyétek.
- Mi meg Sandrával a gyerek és bébi ruhákat rakjuk ki.
- Oké.
Gyorsan felrakosgattuk a kis tologatós járművünkre.
- Carrie én nem tudok árazni - panaszkodott Susan.
- Nem baj. Majd én árazok te meg rakod a ruhákat. Elmegyek, az árlistáért addig te hozd ki a raktárból a vállfákat.
- Mennyit hozzak?
- Az őszeset.
Remélem, hamar ki tudjuk rakni a ruhákat, mert nincs most semmi kedvem estig itt maradni. Bár ahogy elnézem még holnap is ezeket a ruhákat fogjuk pakolni. De szerencsére kaptam szabit holnapra és nem kell bejönnöm. Jaj, de jó aludhatok sokáig.
- Ennyit találtam.
- Bőven elég lesz - mosolyogtam Sandrára.
Gyors leáraztam az összes ruhát, ami legalább két órába tartott, de nem unatkoztunk, mert a rádiót hallgattuk, amin sokat röhögtünk is. Mikor végeztem az árazással segítettem vállfára tenni a ruhákat és felakasztottuk. Amit meg össze kellett hajtani azt meg lepasszoltam Sandrának. Utálok hajtogatni ilyen sok ruhát. Főleg,hogy nem is tudok szépen összehajtani egy pólót sem.
- Áh, mindjárt leszakad a derekam - nyavalygott Sandra.
- Hát még mi lesz veletek holnap, amikor még a háromnegyede vissza van ennek a mennyiségnek.
- Miért te holnap nem jössz?
- Nem. Kértem szabit.
- Jaj, de jó neked. Aludhatsz jó sokáig.
- Hát igen.
Gyors visszatoltam a többi cuccot a raktárba és mire visszaértem szerencsére lejárt a munkaidőm. Felkaptam a kistáskám és letettem a pultnál a névjegykártyám és rohantam le Haydenhez.
- Mi tartott eddig? - kérdezte.
- Új árut hoztak és ki kellett pakolnunk.
- Ja, értem. Na, menjünk,mert 10 perce írta Ash,hogy 2 perc múlva itt lesz.
- Hát akkor meg fog ölni engem.
Ash már a plaza ajtajában toporgott és mérgelődött rajtunk.
- Bocsi, csak ki kellett pakolnunk az árut.
- Oké, mindegy nem érdekes.
Szerencsére hazafelé nem volt akkora dugó, mint a múlt héten. Így is fél óra alatt értünk haza és ez idő alatt az eső is elkezdett esni. Mire ránéztem az órára mér 7 óra volt. A fiúk biztos nagyon éhesek már és a főzés ma rám jutott. Sok mindent nem tudok főzni mivel, nincs otthon alapanyag. Remek. Legalább most Ash dörmögését is hallgathatom, hogy eddig várt rám és a fiúk nyafogását is, hogy nem volt rendes vacsora. Majd legfeljebb elmegyünk, egy étterembe a fiúk úgyis bírják sokáig, nekünk meg holnap nem kell mennünk, dolgozni. Bár ebbe Hayden nem menne bele ő nem az a típus aki megkönnyítené a dolgunkat, bár Kevin sem egyszerű ember.
